Kedves Idegen, üdv a blogomon!
Maja Tankwallnek hívnak, a nevemhez leginkább fanfictiönöket, valamint egy személyes, novellás blogot, a MATT-ot köthetitek. Az elmúlt több, mint egy évben nagy szerepet töltött be az életemben a regényem, Az utolsó ecsetvonás írása, és az éjszakába nyúló pötyögéseknek, ötleteléseknek, és jegyzeteléseknek meg is lett az eredménye: 2018. augusztus 31-én befejeztem a történetet. Itt az idő, hogy Ti is megtudjátok, min dolgoztam eddig.
Jó olvasást, véleményeket szívesen fogadok!
Maja
****
Az
iskolapszichológus irodájában kétségtelenül kellemesebb légkör fogad, mint az
igazgatónál. Talán csak azért gondolom így, mert nem jelentették be a
hangosbemondóban, hogy jelenésem van a nőcinél, vagy, mert az ittlétem előtt
nem kellett felképelnem a suli ügyeletes lotyóját.
Persze, a
doktornő is sokban különbözik a többiektől. Ő tudja, hogy valami bánt. Bánt? Hisztérikus röhögés tör rám, az
öklöm a combomnak ütközik, a szemzugomban sós cseppek gyülekeznek. Szenvedek. Napok
óta mást sem teszek, csak tehetetlenül őrlődöm, magamban szitkozódom, és
agyalok, megállíthatatlanul töröm a fejem, hogy mit tehettem volna másképp. Mi lett volna, ha…
A sötét szálak
alkotta függöny takarásából egy ismerős arc rajzolódik ki előttem. A szeme az,
amitől nem tudom elszakítani a tekintetemet, úgy vonzza magához, akár a mágnes
az eltévedt vasport. Mint a karamella a torkos gyereket.
Karamellaszín.
Még mindig
mosolyog, fürkészően vizslatja a szemem alá gyűlt karikákat, minden egyes
lélegzetvételével igyekszik biztonságérzetet sugallni. Még nem tudja, amit én
igen. Már soha többet nem lehetek biztonságban; addig nem, amíg nem javul az
állapota, addig nem, amíg egy tizedszázalék esély is van arra, hogy végleg
elveszítsem.
Úgy röhögök,
mint egy megkergült hiéna, aki az utolsókat rúgja. Folytatom a játszmámat,
amiben hónapok óta mindenkinek csak hazudok. Most megszívtam, Hajdú csont
nélkül bevette, hogy a jövő heti döntő miatt idegeskedem, majd azzal a
lendülettel beajánlott a dilidokihoz. Ez meg jött a megszokott sémával, hogy
legyek őszinte, öntsem ki a szívemet, ami itt elhangzik, kettőnk között marad,
és a többi, és a többi.
Egy órája
kuporgok a kényelmes bőrkanapén, ami hirtelen leírhatatlanul szűknek tűnik. Nem
kell fojtogatáshoz folyamodnia, azt megteszik a gondolataim is. Érzem, hogy
lassan vége a történetünknek. Megőrülök, kiakadok, összetörök valamit,
odamegyek hozzá, és addig püfölöm azt a nyomorék fejét, amíg fel nem nyitja a
szemét, és el nem küld a picsába. Mert ezt tenné. A múltkori után biztosan.
De legalább
megszólalna. Nem vívódna többé élet és halál közt.
Megint a
pszichológusra nézek. A karamellaszínű szempár láttán megered a nyelvem. Lassan
vágok bele, mintha nem is neki mesélnék, hanem magamnak próbálnám
feleleveníteni az elmúlt hónapokat. A titkos órákat, amelyek egy kavargó örvény
mélyére rántottak.
Drága Maja!
VálaszTörlésImádtam ezt a prológust, már a novellád folyamán teljesen belszerettem a történetbe, a karakterekbe és az egésznek a hangulatába. Nem tudom, mennyit változtattál meg az eredeti felállásból, meg ugye a részleteket sem, így nagyon-nagyon kíváncsian várom, milyen csodát hoztál ki ebből az egészből!
Love, Lyla <3
Drága Lyla!
TörlésKöszönöm szépen a kommentet, amivel Te lettél az első ezen a blogomon:) Egyébként a történet eleje valószínűleg ismerős lesz, inkább a vége felé tettem be plusz csavarokat, plusz jobban kidolgoztam a karaktereket, így nyilvánvalóan mindenkivel kapcsolatban lesznek még, hmmm, érdekes dolgok :D
Maja<3
Sziaaa!
VálaszTörlésNaaa szóóval, az a helyzet, hogy már kiesett pár rész és esemény a történetből, még akkor is, ha beavatottnak számítok :33 Úgyhogy biztos lehetsz abban, hogy mindig kommentelek, esetleg kiakadom, te meg így közlöd majd, hogy "Ömm..Lili, te amúgy tudtad, hogy ez lesz, mert meséltem". :D Meeeg úgy döntöttem, hogy nem olvasom el az utolsó fejezetet és az olvasókkal együtt haladok ♡ Úgyhogy nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, még akkor is ha sok részt már olvastam és ismerem a történetet. (:
Sziaaaa!
TörlésSemmi baj, tudod, hogy a kommenteknek csak örülök. Köszönöm, hogy itt is számíthatok majd rád<3
Maja
Szia, Maja!
VálaszTörlésNem tudom, tudod-e, de 'titokban' sok novelládat olvastam. Azért titokban, mert egy lusta bunkó vagyok, aki sosem ír hozzászólást. Bocsi. :( De most itt vagyok, hátha ezzel jóváteszem. Szóóval, imádom ezt a prológust, úgy ahogy van. Mivel sok még nem derült ki számomra ezért csak annyit mondhatok, hogy tényleg imádom, tetszett nagyon, és hamarosan megyek az első fejezetre! :)
Szia, Vivi:)
VálaszTörlésKöszönöm szépen a dicséretet, örülök, hogy tetszett a prológus. Remélem, az első fejezetről is hasonló véleményed lesz:)
A kommentelés meg, hát igen... sajnos mostanában én is kezdek kijönni a gyakorlatból, szóval ha ez segít, osztozok veled a büdös bunkó címen😅😂
Puszi, Maja<3